Paul Éluard (14 December 1895 – 18 November 1952)

Paul Éluard by Brassaï (Halász Gyula), 1944

(C) Estate Brassaï - RMN / Michèle Bellot

POÉSIE ININTERROMPUE
~ fragment ~

Nue effacée ensommeillée
Choisie sublime solitaire
Profonde oblique matinale
Fraîche nacrée ébouriffée
Ravivée première régnante
Coquette vive passionnée
Orangée rose bleuissante
Jolie mignonne délurée
Naturelle couchée debout
Etreinte ouverte rassemblée
Rayonnante désaccordée
Gueuse rieuse ensorceleuse
Étincelante ressemblante
Sourde secrète souterraine
Aveugle rude désastreuse
Boisée herbeuse ensanglantée
Sauvage obscure balbutiante
Ensoleillée illuminée
Fleurie confuse caressante
Instruite discrète ingénieuse
Fidèle facile étoilée
Charnue opaque palpitante
Inaltérable contractée
Pavée construite vitrifiée
Globale haute populaire
Barrée gardée contradictoire
Égale lourde métallique
Impitoyable impardonnable
Surprise dénouée rompue
Noire humiliée éclaboussée

~

VÉGET NEM ÉRŐ KÖLTEMÉNY
~ részlet ~

Mezítlen álmos elmosódott
Kiválasztott méltó magányos
Mély őszintétlen reggeli
Üde borzas gyöngyházszinű
Feléledt első zsarnoki
Tetszelgő élénk szenvedélyes
Narancsszín kéklő rózsaszínű
Csinos kedveskedő ravaszka
Állva fekve természetes
Feszes nyitott összeszorított
Tündöklő fényű meghasonlott
Ringyós kacarászó vajákos
Sziporkázó hasonlatos
Süket rejtélyes földalatti
Vak faragatlan veszedelmes
Erdős füves vérrelborított
Féktelen zűrös dadogó
Napsütötte fénybeborult
Virágzó homályos hizelgő
Kitanult naív leleményes
Hűséges hűtlen csillagos
Húsos átlátszatlan vonagló
Megrögzött változtathatatlan
Kőből üvegből épitett
Kerek fennkölt népből való
Ellentmondó gátolt körülzárt
Egyenlő súlyos fémszerű
Könyörtelen felmenthetetlen
Döbbent elernyedt megtörött
Sötét bemocskolt megalázott
(...)

Somlyó György fordítása

In PAUL ÉLUARD VERSEI, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977

Jean-Luc Godard: Alphaville (1965)

Natasha's (Anna Karina) speech is a gigantic collage of several verses from Éluard taken from different poems.   
Capitale de La Douleur (The Capital Of Sorrow, 1926) is a book of poetry by Paul Éluard.
..............................................................................................................................................................................................................................

Heinrich Heine (13 December 1797 – 17 February 1856)

  Heinrich Heine (NYPL Digital Gallery)

Du bist wie eine Blume

Du bist wie eine Blume
So hold und schön und rein:
Ich schau' dich an, und Wehmut
Schleicht mir ins Herz hinein.

Mir ist, als ob ich die Hände
Aufs Haupt dir legen sollt,
Betend, daß Gott dich erhalte
So rein und schön und hold.

~

Mint egy virág, olyan vagy

Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek és szivemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.

Képes Géza fordítása
.............................................................................................................................................................................................................................

Kenneth Patchen (December 13, 1911 - January 8, 1972)

Kenneth Patchen c. 1971  (Source)

The Snow Is Deep on the Ground

The snow is deep on the ground.

Always the light falls

Softly down on the hair of my belovèd.

This is a good world.

The war has failed.

God shall not forget us.

Who made the snow waits where love is.

Only a few go mad.

The sky moves in its whiteness

Like the withered hand of an old king.

God shall not forget us.

Who made the sky knows of our love.

The snow is beautiful on the ground.

And always the lights of heaven glow

Softly down on the hair of my belovèd.

Kenneth Patchen: SELECTED POEMS

~

VASTAG A HÓ A FÖLDÖN

Vastag a hó a földön

és hull folyton a fény

puhán a kedvesem hajára.

Jó a világ.

A háború bedöglött.

Isten gondol velünk majd.

Aki havat teremtett,

vár ott, ahol a szerelem.

Csak ez, az tébolyult meg.

Fehéren úgy mozog az ég,

mint vén király aszott keze.

Isten gondol velünk majd.

Aki megteremtette az eget,

tud a mi szerelmünkről.

Gyönyörű a földön a hó.

És önti folyton a fényeit az ég

puhán a kedvesem hajára.

Illyés Gyula fordítása

In ÉSZAK AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Kozmosz Könyvek, 1966

Válogatta, szerkesztette az előszót és az életrajzokat írta Vajda Miklós

Source: Painted and Silkscreened Poems by Kenneth Patchen

.............................................................................................................................................................................................................................

Nelly Sachs (10 December 1891 – 12 May 1970)

                                                                    Nelly Sachs, 1966

Chor der Schatten

Wir Schatten, o wir Schatten !
Schatten von Henkern
geheftet am Staube eurer Untaten -
Schatten von Opfern
zeichnend das Drama eures Blutes an eine Wand.
O wir hilflosen Trauerfalter
eingefangen auf einem Stern, der ruhig weiterbrennt
wenn wir in Höllen tanzen müssen.
Unsere Marionettenspieler wissen nur noch den Tod.

Goldene Amme, die du uns nährst
zu solcher Verzweiflung,
wende ab o Sonne dein Angesicht
auf daß auch wir versinken -
oder laß uns spiegeln eines Kindes jauchzend
erhobene Finger
und einer Libelle leichtes Glück
über dem Brunnenrand.

~

ÁRNYAK KÓRUSA

Mi árnyak, ó mi árnyak!

Hóhérok árnyai

rémtetteitek porához szegődtünk --

áldozatok árnyai

véretek drámáját rajzoltuk egy falra.

Ó mi tehetetlen gyászpalást pillangók

összefogva egy csillagon, mely nyugodtan ég tovább

amikor poklokban kell járnunk a táncot.

Bábjátékosaink már egyebet sem tudnak, csak a halált.

Aranydajka, ki bennünket emtetsz

ily kétségbeesésre,

fordítsd el ó nap arcodat

hogy mi is elsüllyedjünk -

vagy tükröztesd velünk egy kisgyerek ujjongva

fölemelt ujját

és könnyű boldogságát egy szitakötőnek

a kútkáva fölött.

Vas István fordítása

In NÉMET KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000

.............................................................................................................................................................................................................................

Emily Dickinson (December 10, 1830 – May 15, 1886)

 
SUCCESS is counted sweetest   
By those who ne’er succeed.   
To comprehend a nectar   
Requires sorest need.   
 
Not one of all the purple host 
Who took the flag to-day   
Can tell the definition,   
So clear, of victory,   
 
As he, defeated, dying,   
On whose forbidden ear           
The distant strains of triumph   
Break, agonized and clear.

Source: The Poetry of Emily Dickinson. Complete Poems of 1924

~


A siker annak édes,
Kit kerül a siker.
Megbecsülni a nektárt,
Ahhoz szomjazni kell.

A vesztesek zászlóinak
Zsákmányolója sem
Tudná úgy körülírni,
Hogy mi a győzelem,

Mint haldokló legyőzött,
Kinek zárt fülibe
A győzelmes rivalgás
Tisztán hasít bele.

Károlyi Amy fordítása 

IF I can stop one heart from breaking,  
I shall not live in vain;  
If I can ease one life the aching,  
Or cool one pain,  
Or help one fainting robin
Unto his nest again,  
I shall not live in vain.

*
Ha nem hagyom, egy szív repedjen
Nem élek hasztalan.
Egy élet kínját könnyebbítse
Vagy hűsítse szavam


Ha kipottyant madárfiók
Újra fészkében van,
Nem éltem hasztalan.

~

The words the happy say
Are paltry melody
But those the silent fee
Are beautiful --

*

A boldogok szava
Olcsó melódia,
De sejtve hallgatók
A szépségesek.

In Emily Dickinson válogatott írásai - Károlyi Amy fordításai és tanulmányai, Magvető Könyvkiadó, 1978

........................................................................................................................................................................................................................

Wislawa Szymborska

Wisława Szymborska

A LITTLE BIT ABOUT THE SOUL

A soul is something we have every now and then.
Nobody has one all the time
or forever.

Day after day,
year after year,
can go by without one.

Only sometimes in rapture
or in the fears of childhood
it nests a little longer.
Only sometimes in the wonderment
that we are old.

It rarely assists us
during tiresome tasks,
such as moving furniture,
carrying suitcases,
or traveling on foot in shoes too tight.

When we're filling out questionnaires
or chopping meat
it's usually given time off.

Out of our thousand conversations
it participates in one,
and even that isn't a given,
for it prefers silence.

When the body starts to ache and ache
it quietly steals from its post.

It's choosy:
not happy to see us in crowds,
sickened by our struggle for any old advantage
and the drone of business dealings.

It doesn't see joy and sorrow
as two different feelings.
It is with us
only in their union.
We can count on it
when we're not sure of anything
and curious about everything.

Of all material objects
it likes grandfather clocks
and mirrors, which work diligently
even when no one is looking.

It doesn't state where it comes from
or when it will vanish again,
but clearly it awaits such questions.

Evidently,
just as we need it,
it can also use us
for something.

translated by Joanna Trzeciak

Wislawa Szymborska in the offices of Zycie Literackie (Literary Life), January 1961

~

Néhány szó a lélekről

(Trochę o duszy)

Van lelkünk, van.
Ám egyikünknek sincs folyton-folyvást
és mindig.

Nap nap után,
esztendő esztendőre is
eltelhet nélküle.

Olykor csak a gyermekkor
félelmeiben, rajongásában
telepszik meg egy időre.
Olykor csak a felismerésben,
hogy megöregedtünk.

Csak elvétve segédkezik
olyan keserves tennivalóknál,
mint bútorokat tologatni,
bőröndöket cipelni vagy
órákig gyalogolni egy szűk cipőben.

Űrlapok kitöltésekor
vagy húsdarálás idején
rendszerint szabadnapos.

Ezer beszélgetésünkből
egyben ha részt vesz,
és még ez sem törvényszerű,
hiszen többre tartja a csendet.

Ha testünk szaggatni kezd és kínozni,
lopva távozik a szolgálatból.

Válogatós fajta:
nem szívesen lát minket tömegben,
a fölényért vívott harcunktól és
zavaros ügyeinktől a hideg kirázza.

Az öröm s a bánat előtte
nem két külön érzés.
Csupán ha egybekapcsolódnak,
lesz jelenvalóvá számunkra.

Bátran számíthatunk rá,
ha végképp elbizonytalanodtunk,
és mindent tudni akarunk.

Az anyagi világ tárgyai közül
az ingaóra a kedvence és
a tükör, mely akkor is szorgoskodik,
ha senki felé nem pillant.

Honnan toppan elő s faképnél
mikor hagy ismét, nem árulja el –
ám hogy megkérdezzük, feltétlen elvárja.

Úgy fest tehát, hogy egyfelől
szükségünk van rá,
de valami okból neki is
szüksége lehet ránk.


Zsille Gábor fordítása
..............................................................................................................................................................................................................................

Delmore Schwartz (8 December 1913 – 11 July 1966)

Portrait Study of Schwartz, 1938
Photo by Mrs. Forbes Johnson-Storey

Yale University Beinecke Rare Book and Manuscript Library

THE MIND IS AN ANCIENT AND FAMOUS CAPITAL

The mind is a city like London,

Smoky and populous: it is a capital

Like Rome, ruined and eternal,

Marked by the monuments which no one

Now remembers. For the mind, like Rome, contains

Catacombs, aqueducts, amphitheatres, palaces,

Churches and equestrian statues, fallen, broken or soiled.

The mind possesses and is possessed by all the ruins

Of every haunted, hunted generation’s celebration.

“Call us what you will: we are made such by love.”

We are such studs as dreams are made on, and

Our little lives are ruled by the gods, by Pan,

Piping of all, seeking to grasp or grasping

All of the grapes; and by the bow-and-arrow god,

Cupid, piercing the heart through, suddenly and forever.

Dusk we are, to dusk returning, after the burbing,

After the gold fall, the fallen ash, the bronze,

Scattered and rotten, after the white null statues which

Are winter, sleep, and nothingness: when

Will the houselights of the universe

Light up and blaze?

                            For it is not the sea

Which murmurs in a shell,

And it is not only heart, at harp o’clock,

It is the dread terror of the uncontrollable

Horses of the apocalypse, running in wild dread

Toward Arcturus—and returning as suddenly ...

A LÉLEK ŐSI, HÍRES VÁROS

Város a lélek, olyan, mint London.

Füstös és zsúfolt: főváros,

Mint Róma, romos és örök,

Műemlékekről híres, melyekre már senki

Nem emlékszik. Mert akár Rómában, a lélekben is vannak

Katakombák, vízvezetékek, amfiteátrumok, paloták,

Templomok és lovas szobrok, töröttek, mocskosak.

Megszállója és megszállottja a lélek minden

Kísértett és sértett nemzedék ünnep-romjainak.

"Hívj bárhogy: a szerelem tett ilyenné."

Olyan anyagból vagyunk, mint álmaink, és

Kis életünket istenek uralják, Pán,

Ki mindennek elsipolva nótáját, meg szeretne szerezni

Minden szőlőt; s az íjas-nyilas isten,

Cupido, aki átfúrja a szivet, hirtelen és örökre.

Borúból vagyunk s borúba térünk, mikor elégett a bojtorján,

Az aranyesés, a hamu, a bronz hullása után,

Szétszórva, megrohadva az értéktelen, fehér szobrok után -

Ez mind csak tél, alvás, semmiség: mikor

Gyúlnak fel a világegyetem belső fényei?

                                                            Mert nem a tenger az,

Ami a kagylóban morajlik,

És nem csupán a szív fél, mikor itt az éjfél:

Ez az Apokalipszis fékezhetetlen lovainak

Rémületes iszonya, ahogy vad rettegésben vágtatnak

Az Arcturus felé -- és éppoly hirtelen visszatérnek...

Tábor Eszter fordítása

In AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Európa Könyvkiadó, 1990

 

Delmore Schwartz and Gertrude Buckman

Rakovszky Zsuzsa (Hungarian, b. December 4, 1950)

.

ESIK

  

esik esik ma reggel
megindult vízbe mártott
gyufa kihunyt a nyár most
sokáig esni fog
enyhül a nyári téboly
heve renyhül a sürgés
át- s átfolyják a szürkék
a sárga kék piros
hivalkodást az ablak
csorog le most mögötte
a nedves szél az utca
csatornájába tévedt
óriáscet hánytorog
olaj- és sárszínűen
esik miért kimenni
tenni csak lenni lenni
mintha hanyatt az ágyon
egymás mellett karod
tarkóm alatt sokáig
úgysem lehet sokáig
kimenni most sokáig
sokáig esni fog

[Rakovszky Zsuzsa TOVÁBB EGY HÁZZAL, Magvető, 1987]

(Rakovszky Zsuzsa, c. 1980 - Source: PIM)

Raining


raining raining it started
this morning summer gone out
a match dipped in water
it will fall now a long time
mad summer cools slows down
grows sluggish grey spills
across blue yellow red
brilliant now streaming down
windows damp wind behind
a great whale flounders in
the gutter its colours
oil and mud raining why
should we go out and do
things do nothing nothing
flop on the bed together your

arm under my neck for

a long time since nothing
can happen for a long time
no going out now for
a long time it will rain
now for a long time it
will rain for a long time

Translated by George Szirtes

József Attila (1905-1937)

Attila József Memorial by Ortutay Tamás (Balatonszárszó, 1998)

József Attila 

Amit szivedbe rejtesz

           Freud nyolcvanadik
           születésnapjára

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. máj.

photo source

~

That Which Your Heart Disguises

For the eightieth birthday of Freud

That which your heart disguises
open your eyes and see;
that which your eye surmises
let your heart wait to be.

Desire--and all concede it--
kills all who are not dead.
But happiness, you need it
as you need daily bread.

Children, all of the living
yearn for our mother's arms;
lovemaking, or death-giving,
to wed's to take up arms.

Be like the Man of Eighty,
hunted by men with guns,
who bleeds, but in his beauty
still sires a million sons.

That old thorn, broken piercing
your sole, is long since drawn.
Now from your heart's releasing
death, too, falls and is gone.

That which your eye surmises
seize with your hand and will;
that which your heart disguises
is yours to kiss or kill.

(1936)

Translated by Zsuzsanna Ozsváth and Frederick Turner 

............................................................................................................................................................................................................................. 

Friedrich Hölderlin (1770-1843)

Friedrich Hölderlin

VULKAN

Jetzt komm und hülle, freundlicher Feuergeist,

  Den zarten Sinn der Frauen in Wolken ein,

    In goldne Träum' und schütze sie, die

      Blühende Ruhe der Immerguten.

Dem Manne laß sein Sinnen, und sein Geschäft,

  Und seiner Kerze Schein, und den künftgen Tag

    Gefallen, laß des Unmuts ihm, der

      Häßlichen Sorge zu viel nicht werden,

Wenn jetzt der immerzürnende Boreas,

  Mein Erbfeind, über Nacht mit dem Frost das Land

    Befällt, und spät, zur Schlummerstunde,

      Spottend der Menschen, sein schröcklich Lied singt,

Und unsrer Städte Mauren und unsern Zaun,

  Den fleißig wir gesetzt, und den stillen Hain

    Zerreißt, und selber im Gesang die

      Seele mir störet, der Allverderber,

Und rastlos tobend über den sanften Strom

  Sein schwarz Gewölk ausschüttet, daß weit umher

    Das Tal gärt, und, wie fallend Laub, vom

      Berstenden Hügel herab der Fels fällt.

Wohl frömmer ist, denn andre Lebendige,

  Der Mensch; doch zürnt es draußen, gehöret der

    Auch eigner sich, und sinnt und ruht in

      Sicherer Hütte, der Freigeborne.

Und immer wohnt der freundlichen Genien

  Noch Einer gerne segnend mit ihm, und wenn

    Sie zürnten all', die ungelehrgen

      Geniuskräfte, doch liebt die Liebe.

Projekt Gutenberg-DE

~

VULKÁN

Most jöjj, nyájas Tűzszellem el és boríts

  a nők törékeny lelke fölé ködöt

    s aranyló álmot, és a mindig

      jók viruló pihenését óvd meg.

A férfinak hagyd műveit és eszét,

  gyertyája fényét, és a jövő napot

    kedvére add, de túl sokat ne

      rój ki a kedvszegő gondból rá,

ha most a folyton vak dühü Boreas,

  ősellenségem éjjel a tájra tör

    fagyával, és csúfunkra szörnyű

      éneke harsog az álomórán,

földúlja kedves városaink falát,

  a csöndes berket, szorgosan épített

    sövényt, s a mindent tönkretévő

      még dalaimban is űzi lelkem,

míg egyre tombol enyhe folyónk fölött,

  sötét felhői terhe lezúdul, úgy,

    hogy forr a völgy, s mint lomb ha hullik,

      szikla görög le az omló dombról.

A földi lények legkegyesebbike

  az ember: ám magára tekint, ha künn

    vihar dúl, biztos házban eszmél

      és pihen ő, a szabadnak termett.

És mindig áldón és örömest vele

  van egy jó szellem; mert ha az oktalan

    géniuszok föl is dühödnek

      ellene, a Szeretet szeret még.

Rónay György fordítása

Friedrich Hölderlin versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980
Válogatta és szerkesztette Rónay György

.............................................................................................................................................................................................................................