John Ashbery

Late Echo
by John Ashbery

Alone with our madness and favorite flower
We see that there really is nothing left to write about.
Or rather, it is necessary to write about the same old things
In the same way, repeating the same things over and over
For love to continue and be gradually different.

Beehives and ants have to be re-examined eternally
And the color of the day put in
Hundreds of times and varied from summer to winter
For it to get slowed down to the pace of an authentic
Saraband and huddle there, alive and resting.

Only then can the chronic inattention
Of our lives drape itself around us, conciliatory
And with one eye on those long tan plush shadows
That speak so deeply into our unprepared knowledge
Of ourselves, the talking engines of our day.

(source)

John Ashbery
Photo: Steve Pyke
Gelatin silver print, 2005
Published in the New Yorker, November 7, 2005

~

Kései visszhang

Magunkban tébolyunkkal és kedvenc virágunkkal
Belátjuk, hogy nem maradt írnivaló.
Illetve, hogy az írnivaló mindig ugyanaz,
Ugyanúgy ismételni ugyanazt újra és újra
Hogy élhessen a szerelem, és lassan mássá legyen.

Méhbolyokat és hangyákat vizsgálunk újra
Örökké, s a nap színét vesszük számításba
Százszor és százszor, nyáron át télig,
Hogy üteme hihető szarabanddá lassuljon,
És levackolja magát itt, élénk-pihenőn.

Csak ekkor burkolhat körbe életünk
Krónikus figyelmetlensége, békítőn
S fél szemmel a hosszú, puha árnyékokra ügyelve,
Melyek oly mélyen szólnak készületlen
Önismeretünkbe, napjaink beszélgetőgépébe.

Kodolányi Gyula fordítása

In AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Európa Könyvkiadó, 1990

..............................................................................................................................................................................................................................

Irving Layton (Canadian, March 12, 1912 – January 4, 2006)

.
Butterfly on Rock

The large yellow wings, black-fringed,
were motionless

They say the soul of a dead person
will settle like that on the still face

But I thought: The rock has borne this;
this butterfly is the rock’s grace,
its most obstinate and secret desire
to be a thing alive made manifest

Forgot were the two shattered porcupines
I had seen die in the bleak forest.
Pain is unreal; death an illusion:
There is no death in all the land,
I heard my voice cry;
And brought my hand down on the butterfly
And felt the rock move beneath my hand.

The selected poems of Irving Layton

Lepke a sziklán

A szárny sárga volt, fekete szegéllyel,
és rezzenéstelen

Mondják, a holtak lelke ilyen,
a mozdulatlan arcra telepedve

Én úgy gondoltam: a szikla hordta ki;
a szikla dísze ez a lepke,
a kézzelfogható elevenség
makacs és titkos álma

Az erdőbeli két sünt elfeledtem,
ahogy döglődtek ott, agyondobálva.
A fájdalom irreális, a halál illúzió -
hallottam saját hangomat. -
Halál? Nincs is olyan.
S a lepkét kézfedőmmel lefedtem, óvatosan,
és mozgott a szikla kezem alatt.

Imreh András fordítása

[Forrás: Nagyvilág Világirodalmi Folyóirat, XLVI. évfolyam, 6. szám 2001. június]
..............................................................................................................................................................................................................................

Miroslav Holub (Czech poet, immunologist, 13 September 1923 – 14 July 1998)

.
Brief Thoughts on Maps


Albert Szent-Gyorgyi, who knew a lot about maps
    according to which life is on its way somewhere or other,
    told us this story from the war
    due to which history is on its way somewhere or other:

The young lieutenant of a small Hungarian detachment in the Alps
    sent a reconnaissance unit out into the icy wasteland.
    It began to snow
    immediately, snowed for two days and the unit
    did not return. The lieutenant suffered: he had dispatched
    his own people to death.

But the third day the unit came back.
    Where had they been? How had they made their way?
    Yes, they said, we considered ourselves
    lost and waited for the end. And then one of us
    found a map in his pocket. That calmed us down.
    We pitched camp, lasted out the snowstorm and then with the map
    we discovered our bearings.
    And here we are.

The lieutenant borrowed this remarkable map
    and had a good look at it. It was not a map of the Alps
    but of the Pyrenees.

Goodbye now.

-- Times Literary Supplement, February 4, 1977

~

RÖVID ELMÉLKEDÉS A TÉRKÉPEKRŐL

Szentgyörgyi Albert eleget tudott a térképekről,
    amelyek szerint az élet halad. Valamerre.
    Ő mesélte az alábbi háborús történetet,
    s tudvalévő, hogy a történelem a háborúkon keresztül halad. Valamerre.

Az Alpokban valamelyik kis magyar katonai alakulat parancsnoka, egy fiatal hadnagy,
    felderítő járőrt küldött ki a jeges pusztaságba.
    Rögtön ezután
    havazni kezdett, két napig havazott, és a járőr
    nem tért vissza. A hadnagy szenvedett: a halálba
    küldte az embereit.

De harmadnap a felderítő járőr visszatért.
    Hol voltak? Hogy találták meg az utat?
    Igen, felelték a katonák, már
    elveszettnek hittük magunkat és vártuk a véget. De ekkor egyikünk
    térképet talált a zsebében. Ez megnyugtató volt.
    Letáboroztunk, kivártuk a havazás végét, aztán a térkép
    megmutatta a helyes irányt.
    És most itt vagyunk.

A hadnagy elkérte azt a csodálatos térképet, hogy
    áttanulmányozza. Nem az Alpok térképe volt,
    hanem a Pireneusoké.
...
Viszontlátásra.


Zádor András fordítása

In HANG SZÓLÍT, Vigilia Kiadó, Budapest, 1993

Alfred Stieglitz: Kitty Stieglitz, Central Park, New York

1901. Photogravure, 9 9/16 x 11 15/16" (24.3 x 30.4 cm). 

Purchase. © 2009 Estate of Alfred Stieglitz / Artists Rights Society (ARS), New York

..............................................................................................................................................................................................................................

Petőfi Sándor (1823. január 1. - 1849. július 31. ?)

A XIX. század költői

részlet

(...)
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

1847

Petőfi Sándor

(1823. január 1. - 1849. július 31. ?)

...
When all men lift the horn of plenty
in one happy equality,
when all men have an equal station
at the table of justice, and, see
the spiritual light break shining
through the windows of every house
then we can say, no more wandering,
Canaan is here, let us rejoice!

And till then? Till then is no resting,
till then the struggle has no end.
It may be life is unrewarding
for every fighting drop we spend,
but then death comes with gentle kisses
to close our eyes, and softly lowers
our bodies deep into the earth with
pillows of silk and cords of flowers.

Pest, January 1847

Translated by Edwin Morgan

from 'THE POETS OF THE NINETEENTH CENTURY'
Source: babelmatrix.org
..............................................................................................................................................................................................................................

Dennis Brutus (1924-2009)

Dennis Brutus

Nightsong City

by Dennis Brutus

Sleep well, my love, sleep well:
The harbour lights glaze over restless docks,
Police cars cockroach through the tunnel streets;

From the shanties creaking iron-sheets
Violence like a bug-infested rag is tossed
And fear is immanent as sound in the wind-swung bell;

The long day’s anger pants from sand and rocks;
But for this breathing night at least,
My land, my love, sleep well.


Városringató

Jóéjt, szerelmem, szép jóéjszakát:
hagymázas kikötők a nyüzsgő dokk felett,
rendőrautók csótánysora a fulladt utakon,

a kalyibákban vaslemez sikong,
akár a tetves rongy, erőszak hentereg,
és félelem tapad, mint szélbe szélzugás,

kő és homok felgyűlt haragja átliheg
egy szusszanásnyi éjt a házakon,
hazám, szerelmem, szép jóéjszakát.

Gergely Ágnes fordítása


In LÉLEKVESZTŐ Válogatott versfordítások 1954-1984, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986
.............................................................................................................................................................................................................................

Rainer Maria Rilke

(4 December 1875 – 29 December 1926)

Die Sonette an Orpheus

13.

Sei allem Abschied voran, als wäre es hinter
dir, wie der Winter, der eben geht.
Denn unter Wintern ist einer so endlos Winter,
daß, überwinternd, dein Herz überhaupt übersteht.

Sei immer tot in Eurydike-, singender steige,
preisender steige zurück in den reinen Bezug.
Hier, unter Schwindenden, sei, im Reiche der Neige,
sei ein klingendes Glas, das sich im Klang schon zerschlug.

Sei - und wisse zugleich des Nicht-Seins Bedingung,
den unendlichen Grund deiner innigen Schwingung,
daß du sie völlig vollziehst dieses einzige Mal.

Zu dem gebrauchten sowohl, wie zum dumpfen und stummen
Vorat der vollen Natur, den unsäglichen Summen,
zähle dich jubelnd hinzu und vernichte die Zahl.

Rainer Maria Rilke, Sommer 1913. Foto: pa/akg

Szonettek Orpheuszhoz
II. rész

13. 


Mindig előzd meg a búcsút, mintha a multad
volna, akár ez a tél, mely messze-siet.
Mert jöhet egy tél s végtelen télbe borulhat,
mindent áttelel és túléli majd a szived.

Légy Eurüdikébe-halott, bukj zengve a mélybe
s szállj föl a dallal, a dicsérettel - örök
légy a tünők közt, légy a mulás menedéke,
tiszta üveg, mely cseng, bár maga összetörött.

Légy, s ne feledd, hogy a nemlét is mire késztet
lendületednek végokaként, hiszen érzed:
egyszeri ez, csak itt lehet messzire szállnod.

Annyira gazdag a Természet s még rejtve világa,
számold e végtelen összegek néma sorába
ujjongva önmagad és töröld el a számot.

Szabó Ede fordítása


Rainer Maria Rilke versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983
..............................................................................................................................................................................................................................

Charles Olson (27 December 1910 – 10 January 1970)

The Songs of Maximus

Song I

colored pictures

of all things to eat: dirty

postcards

               And words, words, words

all over everything

                                              No eyes or ears left

to do their own doings (all

invaded, appropriated, outraged, all senses

including the mind, that worker on what is

                                                                  And that other sense

made to give even the most wretched, or any of us, wretched,

that consolation (greased

                                        lulled

even the street-cars

song

Song II

all

wrong

            And I am asked—ask myself (I, too, covered

with the gurry of it) where

shall we go from here, what can we do

when even the public conveyances

sing?

          how can we go anywhere,

even cross-town

                         how get out of anywhere (the bodies

all buried

in shallow graves?

~

Charles Olson, by Jonathan Williams, Black Mountain College, 1953.

photo source: jacketmagazine.com

MAXIMUS DALAI

ELSŐ DAL

    szines fotók

minden ehetőről: disznó

képeslapok

                 És szavak, szavak, szavak

belepnek mindent

                           Se szem, se fül

nem teheti dolgát (minden

megszállva, kisajátítva, meggyalázva, minden érzék

gondolkodásunk is, a létező robotosa

                                                         És az a másik érzék is

ami azért lett, hogy adjon a legsanyarúbbnak is,

      bármelyikünknek

                               ha boldogtalan,

vigaszt (zsírral bekenték

                                    elandalították

még a villamosok

dalát is

MÁSODIK DAL

     minden 

rossz

        És megkérdeznek - kérdem magam (belepve

én is a potyadékkal) hová

menjünk innen, mit tehetünk

ha már a járművek is

énekelnek?

                hová is bújdoshatnánk

akár a városon át

                      hogyan jussunk ki bárhonnan (testünk

temetvén

silány gödörbe?

Nagy László fordítása

In SZAVAK A SZÉLBE, Európa Könyvkiadó, 1980

.........................................................................................................................................................................................................................

e.e. cummings (American, October 14, 1894 – September 3, 1962)

.

little tree                    
little silent Christmas tree
you are so little
you are more like a flower

who found you in the green forest
and were you very sorry to come away?
see     i will comfort you
because you smell so sweetly

i will kiss your cool bark
and hug you safe and tight
just as your mother would,
only don't be afraid

look     the spangles
that sleep all the year in a dark box
dreaming of being taken out and allowed to shine,
the balls the chains red and gold the fluffy threads,

put up your little arms
and i'll give them all to you to hold
every finger shall have its ring
and there won't be a single place dark or unhappy

then when you're quite dressed
you'll stand in the window for everyone to see
and how they'll stare!
oh but you'll be very proud

and my little sister and i will take hands
and looking up at our beautiful tree
we'll dance and sing
"Noel Noel"  

 

e.e.cummings: 100 Selected POEMS 

 

e.e.cummings

 ~

(fácska)

fácska,
csendes karácsonyfácska,
oly kicsi vagy,
olyan, mint egy virágszál

a zöld erdőben ki talált rád,
s nagyon fájt-e eljönni onnan?
látod megvigasztallak,
mert oly jóillatú vagy

megcsókolom hűs kérgedet,
s átölellek szorosan és vigyázva,
mint az anyád,
csak ne félj

íme a díszek
mik egész éven át sötét dobozban alszanak,
s álmodják, hogy kiveszik őket, s szabad csillogniuk,
a gömbök, a piros és arany papírláncok, az angyalhaj szálai

emeld föl karocskáidat,
s mindezt neked adom, hogy viseld,
minden ujjadra jut egy gyűrű,
egy porcikád se lesz sötét vagy szomorú

ha majd tetőtől-talpig felöltöztél,
az ablakba állsz, hogy mindenki lásson,
s mennyire megcsodálnak!
ó, de te nagyon büszke leszel

és húgocskámmal kézen fogjuk egymást,
és fölnézve gyönyörű fánkra,
táncolunk és énekelünk
"Pásztorok, pásztorok"

Kálnoky László fordítása

[In HANG SZÓLÍT  Isten-kereső versek a huszadik század világirodalmából,Vigilia Kiadó - Budapest, 1993]

e.e.cumming: pink sky, tree, figure

1950-05-20

source: eecummingsart.com

............................................................................................................................................................................................................................. 

Vas István (1910. szeptember 24. – 1991. december 16.)

A láthatatlan elem

A láthatatlan, vegytani elemhez,
Mely megvalósulásainkba szállt,
S amit a vágy és a tudás teremtett,
Ellentétére fordította át -

Mit szólhatnál? Hogy tervünk tettbe érik,
És eszménk itt már formává kövül?
Az embereket bölcsőtől a sírig
Elgondolásaink veszik körül.

És a hazugság bacilusa honnan
Fertőzte meg a megvalósulást?
Vagy benn csírázott már a gondolatban?
Nem ezt vártuk? De várhattunk-e mást?

Mit tudsz erről? Mit szólhatnál, ha élnél?
Vagy neked, neked se volt igazad?
Ó, némaság! Szebb az üdvözülésnél
Ez a ragály, veled-egy kárhozat!

[In Vas István Művei - Összegyűjtött versek II. 1945-1959, Holnap Kiadó, 2002]

Szántó Piroska: Vas István portréja (forrás: PIM)

~

The invisible element

To that invisible element which claimed
A part in our becoming fact not fiction,
Which turned what knowledge and desire had framed
Against itself in direct contradiction –

What could you possibly say? That our schemes ripen
To performance, that thoughts petrify
To form? The bonds of contemplation tighten
From cradle to the grave, and so we die.

At what point did the fatal germ infect
The process of becoming with its lies?
Or was it bred within the intellect?
We hoped for more? No, this was no surprise.

What do you know? If you were still alive
What could you say? Or were you wrong as well?
No answer. Yet the very germs which thrive
Are sweeter than grace although they give us hell.

Translated by George Szirtes

Source 

                                                           Vas István

.........................................................................................................................................................................................

Archibald McLeish (American, 1892 – 1982)

Collected Poems, 1917-1982

                                   photo by Alfred Eisenstaedt, 1960

~

EMLÉKVIRÁGZÁS

Igen, és ha az évszakhoz nem illő meleg
Kitör majd az öreg jövő év utolján,
És az eső- és nyárszagú délnyugati szél
Sárga leveleiktől a nagy ágakat lecsupálja,

Te meg szürkületkor végig a Friedrichstrassén
Vagy Párizsban is te a szeles Szajna-parton
Bokáig gázolsz a lehullt levelek avarában,
És gondolataid változnak mint a szürke felhők,

Akkor nem érted majd, honnan hirtelen
Az édesség szívedben és szemedben a könnyek,
Csak állsz a junius-hevű szélben a hulló levelek között:
Mikor is volt ez így? – kérdezed majd és: Kivel?

Erre nem is emlékszel majd, csak állsz ott,
Nyakad érzi a szelet, és érzed a szelet a ruhádban,
Meg a hervadt levelek szagát egy kert füvében,
És behunyod a szemedet: Kivel? - kérdezed majd és:
                                                                                Hol is?

Vas István fordítása

[In Archibald MacLeish: AMERIKA ÍGÉRET VOLT, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1970]

..............................................................................................................................................................................................................................

Muriel Rukeyser (American, 15 December 1913 – 12 February 1980)

             Muriel Rukeyser, 1945 by Imogen Cunningham (source)

EYES OF A NIGHT-TIME

On the roads at night I saw the glitter of eyes:
My dark around me let shine one ray; that black
allowed in their eyes:  spangles in the cat's, air in
          the moth's eye shine,
mosaic of the fly, ruby-eyed beetle, the eyes that never weep,
the horned toad sitting and its tear of blood,
fighters and prisoners in the forest, people
aware in this almost total dark, with the difference,
the one broad face of light.

Eyes on the road at night, sides of a road like rhyme;
the floor of the illumined shadow sea
and shallows with their assembling flash and show
of sight, root, holdfast, eyes of the brittle stars.
And your eyes in the shadowy red room,
scent of the forest entering, various time

calling and the light of wood along the ceiling
and over us birds calling and their circuit eyes.
And in our bodies the eyes of the dead and the living
giving us gifts at hand, the glitter of all their eyes.

Muriel Rukeyser: OUT OF SILENCE

~
SZEMEK AZ ÉJSZAKÁBAN

Éjjel az utakon szemek csillogását láttam:
a sötétség, mely engem vett körül, egy fény-
     sugarat vetett ki; az a feketeség pedig
szemükhöz volt kegyes: csillámot engedett meg
     a macska szemének, a lepkéének levegőt, hogy
     fényleni tudjon,
légy mozaikja, rubintszerű rovar, a sohasem síró szemek,
a földön a szarvasbéka, könnye vér,
az erdő harcosai és foglyai, éber nép
a csaknem teljes sötétben, ahol a fény puszta ténye
teremt különbözést.

Szemek az úton éjszaka, mint egy rímpár, az út két oldala;
a kivilágított árnyéktengerfenék,
a sekélyekben gyülemlő villanások, a látvány
gyökérzete, indái, a törékeny csillagok szeme.
És a te szemed az árnyas, rőt szobában,
erdőszag hatol be, változékony idő szava,
és végig a mennyezeten az erdő fényei,
fölöttünk meg a kiáltó madarak és kerek szemük.
És testünkben szeme élőknek és holtaknak, akik közeli
ajándékot adók: a csillogást mindannyiuk szeméből.

Várady Szabolcs fordítása

[In ÉSZAK-AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Kozmosz Könyvek, 1966]

..............................................................................................................................................................................................................................

Heinrich Heine (13 December 1797 – 17 February 1856)

  Heinrich Heine (NYPL Digital Gallery)

Du bist wie eine Blume

Du bist wie eine Blume
So hold und schön und rein:
Ich schau' dich an, und Wehmut
Schleicht mir ins Herz hinein.

Mir ist, als ob ich die Hände
Aufs Haupt dir legen sollt,
Betend, daß Gott dich erhalte
So rein und schön und hold.

~

Mint egy virág, olyan vagy

Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek és szivemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.

Képes Géza fordítása
.............................................................................................................................................................................................................................

Kenneth Patchen (December 13, 1911 - January 8, 1972)

Kenneth Patchen c. 1971  (Source)

The Snow Is Deep on the Ground

The snow is deep on the ground.

Always the light falls

Softly down on the hair of my belovèd.

This is a good world.

The war has failed.

God shall not forget us.

Who made the snow waits where love is.

Only a few go mad.

The sky moves in its whiteness

Like the withered hand of an old king.

God shall not forget us.

Who made the sky knows of our love.

The snow is beautiful on the ground.

And always the lights of heaven glow

Softly down on the hair of my belovèd.

Kenneth Patchen: SELECTED POEMS

~

VASTAG A HÓ A FÖLDÖN

Vastag a hó a földön

és hull folyton a fény

puhán a kedvesem hajára.

Jó a világ.

A háború bedöglött.

Isten gondol velünk majd.

Aki havat teremtett,

vár ott, ahol a szerelem.

Csak ez, az tébolyult meg.

Fehéren úgy mozog az ég,

mint vén király aszott keze.

Isten gondol velünk majd.

Aki megteremtette az eget,

tud a mi szerelmünkről.

Gyönyörű a földön a hó.

És önti folyton a fényeit az ég

puhán a kedvesem hajára.

Illyés Gyula fordítása

In ÉSZAK AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Kozmosz Könyvek, 1966

Válogatta, szerkesztette az előszót és az életrajzokat írta Vajda Miklós

Source: Painted and Silkscreened Poems by Kenneth Patchen

.............................................................................................................................................................................................................................

Nelly Sachs (10 December 1891 – 12 May 1970)

                                                                    Nelly Sachs, 1966

Chor der Schatten

Wir Schatten, o wir Schatten !
Schatten von Henkern
geheftet am Staube eurer Untaten -
Schatten von Opfern
zeichnend das Drama eures Blutes an eine Wand.
O wir hilflosen Trauerfalter
eingefangen auf einem Stern, der ruhig weiterbrennt
wenn wir in Höllen tanzen müssen.
Unsere Marionettenspieler wissen nur noch den Tod.

Goldene Amme, die du uns nährst
zu solcher Verzweiflung,
wende ab o Sonne dein Angesicht
auf daß auch wir versinken -
oder laß uns spiegeln eines Kindes jauchzend
erhobene Finger
und einer Libelle leichtes Glück
über dem Brunnenrand.

~

ÁRNYAK KÓRUSA

Mi árnyak, ó mi árnyak!

Hóhérok árnyai

rémtetteitek porához szegődtünk --

áldozatok árnyai

véretek drámáját rajzoltuk egy falra.

Ó mi tehetetlen gyászpalást pillangók

összefogva egy csillagon, mely nyugodtan ég tovább

amikor poklokban kell járnunk a táncot.

Bábjátékosaink már egyebet sem tudnak, csak a halált.

Aranydajka, ki bennünket emtetsz

ily kétségbeesésre,

fordítsd el ó nap arcodat

hogy mi is elsüllyedjünk -

vagy tükröztesd velünk egy kisgyerek ujjongva

fölemelt ujját

és könnyű boldogságát egy szitakötőnek

a kútkáva fölött.

Vas István fordítása

In NÉMET KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000

.............................................................................................................................................................................................................................

Emily Dickinson (December 10, 1830 – May 15, 1886)

 
SUCCESS is counted sweetest   
By those who ne’er succeed.   
To comprehend a nectar   
Requires sorest need.   
 
Not one of all the purple host 
Who took the flag to-day   
Can tell the definition,   
So clear, of victory,   
 
As he, defeated, dying,   
On whose forbidden ear           
The distant strains of triumph   
Break, agonized and clear.

Source: The Poetry of Emily Dickinson. Complete Poems of 1924

~


A siker annak édes,
Kit kerül a siker.
Megbecsülni a nektárt,
Ahhoz szomjazni kell.

A vesztesek zászlóinak
Zsákmányolója sem
Tudná úgy körülírni,
Hogy mi a győzelem,

Mint haldokló legyőzött,
Kinek zárt fülibe
A győzelmes rivalgás
Tisztán hasít bele.

Károlyi Amy fordítása 

IF I can stop one heart from breaking,  
I shall not live in vain;  
If I can ease one life the aching,  
Or cool one pain,  
Or help one fainting robin
Unto his nest again,  
I shall not live in vain.

*
Ha nem hagyom, egy szív repedjen
Nem élek hasztalan.
Egy élet kínját könnyebbítse
Vagy hűsítse szavam


Ha kipottyant madárfiók
Újra fészkében van,
Nem éltem hasztalan.

~

The words the happy say
Are paltry melody
But those the silent fee
Are beautiful --

*

A boldogok szava
Olcsó melódia,
De sejtve hallgatók
A szépségesek.

In Emily Dickinson válogatott írásai - Károlyi Amy fordításai és tanulmányai, Magvető Könyvkiadó, 1978

........................................................................................................................................................................................................................

Wislawa Szymborska

Wisława Szymborska

A LITTLE BIT ABOUT THE SOUL

A soul is something we have every now and then.
Nobody has one all the time
or forever.

Day after day,
year after year,
can go by without one.

Only sometimes in rapture
or in the fears of childhood
it nests a little longer.
Only sometimes in the wonderment
that we are old.

It rarely assists us
during tiresome tasks,
such as moving furniture,
carrying suitcases,
or traveling on foot in shoes too tight.

When we're filling out questionnaires
or chopping meat
it's usually given time off.

Out of our thousand conversations
it participates in one,
and even that isn't a given,
for it prefers silence.

When the body starts to ache and ache
it quietly steals from its post.

It's choosy:
not happy to see us in crowds,
sickened by our struggle for any old advantage
and the drone of business dealings.

It doesn't see joy and sorrow
as two different feelings.
It is with us
only in their union.
We can count on it
when we're not sure of anything
and curious about everything.

Of all material objects
it likes grandfather clocks
and mirrors, which work diligently
even when no one is looking.

It doesn't state where it comes from
or when it will vanish again,
but clearly it awaits such questions.

Evidently,
just as we need it,
it can also use us
for something.

translated by Joanna Trzeciak

Wislawa Szymborska in the offices of Zycie Literackie (Literary Life), January 1961

~

Néhány szó a lélekről

(Trochę o duszy)

Van lelkünk, van.
Ám egyikünknek sincs folyton-folyvást
és mindig.

Nap nap után,
esztendő esztendőre is
eltelhet nélküle.

Olykor csak a gyermekkor
félelmeiben, rajongásában
telepszik meg egy időre.
Olykor csak a felismerésben,
hogy megöregedtünk.

Csak elvétve segédkezik
olyan keserves tennivalóknál,
mint bútorokat tologatni,
bőröndöket cipelni vagy
órákig gyalogolni egy szűk cipőben.

Űrlapok kitöltésekor
vagy húsdarálás idején
rendszerint szabadnapos.

Ezer beszélgetésünkből
egyben ha részt vesz,
és még ez sem törvényszerű,
hiszen többre tartja a csendet.

Ha testünk szaggatni kezd és kínozni,
lopva távozik a szolgálatból.

Válogatós fajta:
nem szívesen lát minket tömegben,
a fölényért vívott harcunktól és
zavaros ügyeinktől a hideg kirázza.

Az öröm s a bánat előtte
nem két külön érzés.
Csupán ha egybekapcsolódnak,
lesz jelenvalóvá számunkra.

Bátran számíthatunk rá,
ha végképp elbizonytalanodtunk,
és mindent tudni akarunk.

Az anyagi világ tárgyai közül
az ingaóra a kedvence és
a tükör, mely akkor is szorgoskodik,
ha senki felé nem pillant.

Honnan toppan elő s faképnél
mikor hagy ismét, nem árulja el –
ám hogy megkérdezzük, feltétlen elvárja.

Úgy fest tehát, hogy egyfelől
szükségünk van rá,
de valami okból neki is
szüksége lehet ránk.


Zsille Gábor fordítása
..............................................................................................................................................................................................................................

Delmore Schwartz (8 December 1913 – 11 July 1966)

Portrait Study of Schwartz, 1938
Photo by Mrs. Forbes Johnson-Storey

Yale University Beinecke Rare Book and Manuscript Library

THE MIND IS AN ANCIENT AND FAMOUS CAPITAL

The mind is a city like London,

Smoky and populous: it is a capital

Like Rome, ruined and eternal,

Marked by the monuments which no one

Now remembers. For the mind, like Rome, contains

Catacombs, aqueducts, amphitheatres, palaces,

Churches and equestrian statues, fallen, broken or soiled.

The mind possesses and is possessed by all the ruins

Of every haunted, hunted generation’s celebration.

“Call us what you will: we are made such by love.”

We are such studs as dreams are made on, and

Our little lives are ruled by the gods, by Pan,

Piping of all, seeking to grasp or grasping

All of the grapes; and by the bow-and-arrow god,

Cupid, piercing the heart through, suddenly and forever.

Dusk we are, to dusk returning, after the burbing,

After the gold fall, the fallen ash, the bronze,

Scattered and rotten, after the white null statues which

Are winter, sleep, and nothingness: when

Will the houselights of the universe

Light up and blaze?

                            For it is not the sea

Which murmurs in a shell,

And it is not only heart, at harp o’clock,

It is the dread terror of the uncontrollable

Horses of the apocalypse, running in wild dread

Toward Arcturus—and returning as suddenly ...

A LÉLEK ŐSI, HÍRES VÁROS

Város a lélek, olyan, mint London.

Füstös és zsúfolt: főváros,

Mint Róma, romos és örök,

Műemlékekről híres, melyekre már senki

Nem emlékszik. Mert akár Rómában, a lélekben is vannak

Katakombák, vízvezetékek, amfiteátrumok, paloták,

Templomok és lovas szobrok, töröttek, mocskosak.

Megszállója és megszállottja a lélek minden

Kísértett és sértett nemzedék ünnep-romjainak.

"Hívj bárhogy: a szerelem tett ilyenné."

Olyan anyagból vagyunk, mint álmaink, és

Kis életünket istenek uralják, Pán,

Ki mindennek elsipolva nótáját, meg szeretne szerezni

Minden szőlőt; s az íjas-nyilas isten,

Cupido, aki átfúrja a szivet, hirtelen és örökre.

Borúból vagyunk s borúba térünk, mikor elégett a bojtorján,

Az aranyesés, a hamu, a bronz hullása után,

Szétszórva, megrohadva az értéktelen, fehér szobrok után -

Ez mind csak tél, alvás, semmiség: mikor

Gyúlnak fel a világegyetem belső fényei?

                                                            Mert nem a tenger az,

Ami a kagylóban morajlik,

És nem csupán a szív fél, mikor itt az éjfél:

Ez az Apokalipszis fékezhetetlen lovainak

Rémületes iszonya, ahogy vad rettegésben vágtatnak

Az Arcturus felé -- és éppoly hirtelen visszatérnek...

Tábor Eszter fordítása

In AMERIKAI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA, Európa Könyvkiadó, 1990

 

Delmore Schwartz and Gertrude Buckman

József Attila (1905-1937)

Attila József Memorial by Ortutay Tamás (Balatonszárszó, 1998)

József Attila 

Amit szivedbe rejtesz

           Freud nyolcvanadik
           születésnapjára

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. máj.

photo source

~

That Which Your Heart Disguises

For the eightieth birthday of Freud

That which your heart disguises
open your eyes and see;
that which your eye surmises
let your heart wait to be.

Desire--and all concede it--
kills all who are not dead.
But happiness, you need it
as you need daily bread.

Children, all of the living
yearn for our mother's arms;
lovemaking, or death-giving,
to wed's to take up arms.

Be like the Man of Eighty,
hunted by men with guns,
who bleeds, but in his beauty
still sires a million sons.

That old thorn, broken piercing
your sole, is long since drawn.
Now from your heart's releasing
death, too, falls and is gone.

That which your eye surmises
seize with your hand and will;
that which your heart disguises
is yours to kiss or kill.

(1936)

Translated by Zsuzsanna Ozsváth and Frederick Turner 

............................................................................................................................................................................................................................. 

Friedrich Hölderlin (1770-1843)

Friedrich Hölderlin

VULKAN

Jetzt komm und hülle, freundlicher Feuergeist,

  Den zarten Sinn der Frauen in Wolken ein,

    In goldne Träum' und schütze sie, die

      Blühende Ruhe der Immerguten.

Dem Manne laß sein Sinnen, und sein Geschäft,

  Und seiner Kerze Schein, und den künftgen Tag

    Gefallen, laß des Unmuts ihm, der

      Häßlichen Sorge zu viel nicht werden,

Wenn jetzt der immerzürnende Boreas,

  Mein Erbfeind, über Nacht mit dem Frost das Land

    Befällt, und spät, zur Schlummerstunde,

      Spottend der Menschen, sein schröcklich Lied singt,

Und unsrer Städte Mauren und unsern Zaun,

  Den fleißig wir gesetzt, und den stillen Hain

    Zerreißt, und selber im Gesang die

      Seele mir störet, der Allverderber,

Und rastlos tobend über den sanften Strom

  Sein schwarz Gewölk ausschüttet, daß weit umher

    Das Tal gärt, und, wie fallend Laub, vom

      Berstenden Hügel herab der Fels fällt.

Wohl frömmer ist, denn andre Lebendige,

  Der Mensch; doch zürnt es draußen, gehöret der

    Auch eigner sich, und sinnt und ruht in

      Sicherer Hütte, der Freigeborne.

Und immer wohnt der freundlichen Genien

  Noch Einer gerne segnend mit ihm, und wenn

    Sie zürnten all', die ungelehrgen

      Geniuskräfte, doch liebt die Liebe.

Projekt Gutenberg-DE

~

VULKÁN

Most jöjj, nyájas Tűzszellem el és boríts

  a nők törékeny lelke fölé ködöt

    s aranyló álmot, és a mindig

      jók viruló pihenését óvd meg.

A férfinak hagyd műveit és eszét,

  gyertyája fényét, és a jövő napot

    kedvére add, de túl sokat ne

      rój ki a kedvszegő gondból rá,

ha most a folyton vak dühü Boreas,

  ősellenségem éjjel a tájra tör

    fagyával, és csúfunkra szörnyű

      éneke harsog az álomórán,

földúlja kedves városaink falát,

  a csöndes berket, szorgosan épített

    sövényt, s a mindent tönkretévő

      még dalaimban is űzi lelkem,

míg egyre tombol enyhe folyónk fölött,

  sötét felhői terhe lezúdul, úgy,

    hogy forr a völgy, s mint lomb ha hullik,

      szikla görög le az omló dombról.

A földi lények legkegyesebbike

  az ember: ám magára tekint, ha künn

    vihar dúl, biztos házban eszmél

      és pihen ő, a szabadnak termett.

És mindig áldón és örömest vele

  van egy jó szellem; mert ha az oktalan

    géniuszok föl is dühödnek

      ellene, a Szeretet szeret még.

Rónay György fordítása

Friedrich Hölderlin versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980
Válogatta és szerkesztette Rónay György

.............................................................................................................................................................................................................................

Robert Graves (English, July 24, 1895 – December 7, 1985)

.

Robert Graves

IN BROKEN IMAGES

He is quick, thinking in clear images;

I am slow, thinking in broken images.

He becomes dull, trusting to his clear images;

I become sharp, mistrusting my broken images.

Trusting his images, he assumes their relevance;

Mistrusting my images, I question their relevance.

Assuming their relevance, he assumes the fact;

Questioning their relevance, I question their fact.

When the fact fails him, he questions his senses;

when the fact fails me, I approve my senses.

He continues quick and dull in his clear images;

I continue slow and sharp in my broken images.

He in a new confusion of his understanding;

I in a new understanding of my confusion.

Source

TÖRT KÉPEK

Ő gyors, és tiszta képekben gondolkodik;

Én lassú vagyok, és tört képekben gondolkodom.

Ő tompul tiszta képeiben bízva;

Én élesedem tört képeimben nem bízva.

Megbízva képeiben, érzi fontosságukat;

Nem bízva képeimben, kétlem fontosságukat.

Érezve fontosságukat, ő bízik a tényben;

Kétkedve fontosságukban, én kétkedem a tényben.

Ha ő a tényben csalatkozik, vádolja érzékeit;

Ha én a tényben csalatkozom, dicsérem érzékeim.

Ő gyorsan válik tompává tiszta képeivel;

Én lassan élessé válok tört képeimmel.

Az ő megértéséből új zavar lesz;

Az én zűrzavaromból új megértés.

Orbán Ottó fordítása

[Robert Graves A SZERELEM TÜNETEI Európa Könyvkiadó, 1974]
[Válogatta és az utószót írta Vajda Miklós]
.............................................................................................................................................................................................................................