André Breton

(French, 19 February 1896 – 28 September 1966)

.

 SUR LA ROUTE DE SAN ROMANO

La poésie se fait dans un lit comme l’amour
Ses draps défaits sont l’aurore des choses
La poésie se fait dans les bois 

Elle a l’espace qu’il lui faut

Pas celui-ci mais l’autre que conditionnent

   L’oeil du milan

   La rosée sur une prêle
   Le souvenir d’une bouteille de Traminer embuée sur un
   plateau
   d’argent
   Une haute verge de tourmaline sur la mer
   Et la route de l’aventure mentale
   Qui monte à pic
   Une halte elle s’embroussaille aussitôt


Cela ne se crie pas sur les toits

Il est inconvenant de laisser la porte ouverte
Ou d’appeler des témoins

   Les bancs de poisson les haies de mésanges

   Les rails à l’entrée d’une grande gare
   Les reflets des deux rives
   Les sillons dans le pain
   Les bulles du ruisseau
   Les jours du calendrier
   Le millepertuis

L’acte d’amour et l’acte de poésie

Sont incompatibles
Avec la lecture du journal à haute voix

   Le sens du rayon de soleil

   La lueur bleue qui relie les coups de hache du bûcheron
   Le fil du cerf-volant en forme de coeur ou de nasse
   Le battement en mesure de la queue des castors
   La diligence de l’éclair
   Le jet des dragées du haut des vieilles marches
   L’avalanche

La chambre aux prestiges

Non messieurs ce n’est pas la huitième Chambre
Ni les vapeurs de la chambrée un dimanche soir

   Les figures de danse exécutées en transparence au-dessus

   des mares
   La délimitation contre un mur d’un corps de femme au
   lancer de
   poignards
   Les volutes claires de la fumée
   Les boucles de tes cheveux
   La courbe de l’éponge des Philippines
   Les lacets du serpent corail
   L’entrée du lierre dans les ruines
   Elle a tout le temps devant elle

L’étreinte poétique comme l’étreinte de chair

Tant qu’elle dure
Défend toute échappée sur la misère du monde. 

1948

*

A SAN ROMANO-I ÚTON

A költészet ágyban sarjad mint a szerelem
Földúlt takarója a dolgok hajnala
A költészet az erdőben sarjad

A számára szükséges tér rendelkezésre áll
Nem ez itt hanem a másik amit meghatároz
 

   A morgó hal szeme
   Zsurlón a harmat
   Tramieri palack emléke mely ezüsttálcán bepárásodott
   Magas turmalin horgony szára a tengeren
   És a szellemi kaland útja
   Mely függőlegesen emelkedik
   Rövid pihenő s azonnal elbozótosodik

Ezt nem szokás világgá kürtölni
Illetlenség az ajtót nyitva hagyni
Vagy tanúkat odahívni

   A halrajok a cinkesorfalak
   A nagy állomás bejáratánál a vasúti sínek
   A két part visszfényei
   A barázdák a kenyér héján
   A patak buborékjai
   A naptár napjai
   A tűzdeltlevelű orbáncfű

A szerelem aktusa és a költészet aktusa
Nem egyeztethetők össze
A hangos újságolvasással

   A napsugár iránya
   A favágó fejszecsapásait összekötő kék villanás
   A szív vagy a varsa alakú papírsárkány zsinórja
   A hódok farkának ritmikus csapkodása
   A villám delizsánca
   Az ódon lépcsők csúcsáról a drazséömlés
   A hóförgeteg   

A varázsló szoba

Nem uraim ez nem a nyolcadik Szoba
És nem a közös hálóterem párája vasárnap este

   A tócsák fölötti derengésben előadott táncfigurák
   A tőrdobálással egy asszonyi test körülhatárolása a falon
   A füst fehéren gomolygó karikái
   A hajad göndör fürtjei
   A fülöp-szigetiek szivacsának görbülése
   A korallsikló gyöngyfüzére
   A repkény betörése a romok közé
   Van rá ideje bőven

A költői összefonódás akár a testi összefonódás
Ameddig fennmarad
Megvéd s nem gondolunk a világ nyomorára

1948

Parancs János fordítása

 André Breton [solarization]. 1930. by Man Ray

_______________
Toyen - Portrait of André Breton, Drypoint

Toyen - André Breton, Sur la Route de San Romano (1948)

-
Francia Költők Antológiája, Magyar Könyvklub, 1999

Benjamin Péret

(French, 4 July 1899 – 18 September 1959)

.
Allô

Mon avion en flammes mon château inondé de vin du Rhin
mon ghetto d'iris noirs mon oreille de cristal
mon rocher dévalant la falaise pour écraser le garde champêtre
mon escargot d'opale mon moustique d'air
mon édredon de paradisiers ma chevelure d'écume noire
mon tombeau éclaté ma pluie de sauterelles rouges
mon île volante mon raisin de turquoise
ma collision d'autos folles et prudentes ma plate-bande sauvage
mon pistil de pissenlit projeté dans mon oeil
mon oignon de tulipe dans le cerveau
ma gazelle égarée dans un cinéma des boulevards
ma cassette de soleil mon fruit de volcan
mon rire d'étang caché où vont se noyer les prophèthes distraits
mon inondation de cassis mon papillon de morille
ma cascade bleue comme une lame de fond qui fait le printemps
mon revolver de corail dont la bouche m'attire comme l'oeil d'un puits
scintillant
glacé comme le miroir où tu contemples la fuite des oiseaux-mouches de ton regard
perdu dans une exposition de blanc encadrée de momies
je t'aime

*

Hello

My plane on fire my castle inundated by Rhine wine
my ghetto of black iris my crystal ear
my rock rolling down the cliff to crush the sheriff
my opal snail my air mosquito
my eiderdown of birds of paradise my hair of black foam
my tomb burst asunder my rain of red grasshoppers
my flying island my turquoise grape
my collision of crazy and cautious cars my wild flower bed
my dandelion pistil shot in my eye
my tulip onion in the brain
my gazelle wandered into a cinema on the boulevard
my casket of sunlight my volcano fruit
my laugh of hidden pond in which absent-minded prophets are going to drown
my inundation of cassis my morel butterfly
my blue waterfall like a deep wave that makes the spring
my coral revolver with a mouth that attracts me like the eye of a well
scintillating
frozen like a mirror in which you contemplate the flight of the hummingbirds of your glance
lost in an exhibition of white framed by mummies
I love you

[From "Modern Poets of France: A Bilingual Anthology," selected and translated by Louis Simpson]

 Portrait de Benjamin Péret par Toyen

Halló

Lángoló repülőgépem rajnai borral áztatott palotám
sötét nőszirom gettóm kristályüveg fülem
a mezőőrt összezúzni a szirtfalról lezúduló sziklám
légszúnyogom opálcsigám
paradicsommadártollas pelyhes dunyhám komor tajték hajzatom
megrepedt sírboltom vörös sáska záporom
levegőben úszó szigetem türkizkék szőlőm
őrült és óvatos autókarambolom elvadult virágágyam
szemembe röpített gyermekláncfű ernyőm
agyban fészkelő tulipánhagymám
körúti moziban eltévedt gazellám
ragyogó ékszerdobozom tűzhányó-gyümölcsöm
ahová a szórakozott próféták fúlnak elrejtett tó nevetésem
ribiszkelikőr áradásom kucsmagomba lepkém
féktelen kék zuhatagom mint a tavaszt hozó mederfenéki hullám
kláris revolverem melynek szája húz-vonz mint a kút egyszeme ragyogó
jeges mint a tükör amiben tekinteted menekülő kolibri-raját figyeled
múmiákkal körülkerített fehérnemű-kirakodáson elveszett
nagyon szeretlek

Parancs János fordítása

[In: Francia Költők Antológiája, Magyar Könyvklub, 1999]

.............................................................................................................................................................................................................................

Jean (Hans) Arp

 (German-French, 16 September 1886 – 7 June 1966)

.

Weiß noch jemand

Weiß noch jemand
wo oben und unten ist?
Weiß noch jemand was hell und was dunkel ist?
Immer seltener werden die Träumer.
Immer seltener wird es Tag und Nacht.
Liebkost den Veilchenboden
unter den Wolkenbaldachinen.
Folgt den inneren Sternen den Kernen
der heiligen Nächte und ihren lautlosen Traumliedern.

*

Sanft sannst du vor den tiefen Spiegeln

Das Stumme sang,
das Bewegungslose tanzte,
das Verdorrte grünte,
wenn du ihnen nahtest.
Kein Flügel säumte, dir zu dienen.
Winzige, zierliche Geschöpfe nahten dir zutraulich in festlichem Zug.
Immer quollen deine reinen Schalen von lichtem Leben über.
Dein Hauch ließ die welken Sterne neu aufblühen.
Die leeren Augen begannen vor dir wieder zu strahlen.
Mit lichtem Ernst bestelltest du den inneren Himmel.
Die öde, unwirtliche Finsternis begann gedeihlich zu rauschen, wenn du sie betratest.
Und das Licht wog durch dich seine freien Wunder.
Still sannst du vor
den tiefen Spiegeln, dem Himmel und dem Meer.
Und hügelabwärts unter den Olivenbäumen
begrüsste dich ein alter Schäfer als den   .

*

Der Schlaf

In meinem Zimmer spuken Monde.
Mit weichen Händen und weichen Armen
und übertrieben weichen Gebärden
winden sie süß duftende Kränze.
Tote Sterne,
blinde Ampeln
schwanken an kristallenen Zweigen.
Quellen zirpen.
Wächserne Rosen werfen große, lichte Schatten.
Auf silberner Wolke naht der Schlaf.

*

Ich bin der Traum

Hauche mich
an laß mich erstehen.
Hauche mich
an laß mich vergehen.
Hauche mich
an nun bin ich Licht.
Ich bin der Traum
der aus dir spricht.

Jean Arp (1949)

Photo: Arnold Newman / Source: Artnet

Van-e még

Van-e még aki tudja
hol a lent hol a fent?
Van-e még aki tudja
mi a világos mi a sötét?
Egyre ritkábbak az álmodók.
Egyre ritkább a nappal s az éj.
Becézzétek az ibolya talaját
a felhőbaldachin alatt.
Kövessétek a belső csillagot
a szent éjek magvát
és hangtalan álomdalait.

*

Szelíden tűnődtél a mély tükör előtt

A néma énekelt,
táncolt a béna,
mi elszáradt, kizöldült,
ha te hozzájuk közeledtél.
Nem akadt szárny, mely ne szolgált volna téged.
Csöppnyi, kecses lények bizalommal közeledtek hozzád ünnepi menetben.
Poharaid mindig csordultig megteltek fénylő élettel.
Leheletedtől a hervadt csillagok újra kivirultak.
Az üres szemek előtted újra ragyogni kezdtek.
Fénylő komolysággal művelted meg belső egedet.
A sivár, zord sötétség termékenyítőn pezsegni kezdett, ha te odaléptél.
És a fény tehozzád mérte pazar csodáit.
Csendben tünődtél
az ég és a tenger mély tükre előtt.
És az olajfák alatt, a lejtőn lefelé,
egy öreg pásztor mint a virágok lelkét
köszöntött téged.

*

Elalvás

Holdak kisértenek szobámban.
Puha kézzel és puha karral
s eltúlzottan puha mozdulatokkal
édes illatú koszorúkat fonnak.
Holt csillagok,
vakult ámpolnák
kristályágakon lengenek.
Zirpel a forrás.
Viaszrózsák vetnek nagy fényárnyakat.
Ezüstfelhőn az álom közeleg.

*

Álom vagyok

Lehelj rám
tedd hogy életre keljek.
Lehelj rám
adj már az enyészetnek.
Lehelj rám
s leszek a fény.
Álom vagyok
mely belőled beszél.

Hajnal Gábor fordításai

[In. ÚJ KALANDOZÁSOK, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980]

                 

                                           Torse gerbe, 1958                                            Jeu après minuit, 1962

Forrás / Source

..............................................................................................................................................................................................................................

Antonin Artaud

(September 4, 1896,  – March 4, 1948)
.

     If only one could taste one's void, if one could really rest in one one's void, and this void were not a certain kind of being but not quite death either.
    It is so hard to no longer exist, to no longer be in something. The real pain is to feel one's thought shift within oneself. But thought as a fixed point is certainly not painful.

    I have reached the point where I am no longer in touch with life, but still have all the appetites and the insistent titillation of being.

    I have only one occupation left: to remake myself.

—from The Nerve Meter [Le Pèse-nerfs], 1925

Antonin Artaud, 1947

Photo: Denise Colomb

   Ha legalább élvezetet lelhetnénk a magunk semmijében, ha megpihenhetnénk ebben a semmiben, és ha e semmi nem lenne valamilyen formája a létezésnek, de azért nem volna a halál sem.

   Oly nehéz nem létezni többé, nem lenni ott valamiben. Az igazi kínlódás érezni, ahogy a gondolat mozdul bennünk. A nyugvóponton lévő gondolat bizonyára nem jelent szenvedést.

   Arra a pontra jutottam, ahol már nem férek hozzá az élethez, de azért bennem van a lét minden mohósága és állandó bizsergése.

   Már semmi más nem foglalkoztat: csak az, hogy újra legyek.

Részlet Az "ideg-mérleg"-ből, Somlyó György fordítása
..............................................................................................................................................................................................................................

Blaise Cendrars

Frédéric Louis Sauser 

(Swiss novelist and poet naturalized French in 1916, September 1, 1887 - January 21, 1961) 

.
AU COEUR DU MONDE

(Fragment)

Ce ciel de Paris est plus pur qu'un ciel d'hiver lucide de froid.
Jamais je ne vis de nuits plus sidérales et plus touffues que ce printemps
Où les arbres des boulevards sont comme les ombres du ciel,
Frondaisons dans les rivières mêlées aux oreilles d'éléphant,
Feuilles de platanes, lourds marronniers.

Un nénuphar sur la Seine, c'est la lune au fil de l'eau.
La Voie Lactée dans le ciel se pâme sur Paris et l'étreint
Folle et nue et renversée, sa bouche suce Notre-Dame.
La Grande Ourse et la Petite Ourse grognent autour de Saint-Merry.
Ma main coupée brille au ciel dans la constellation d'Orion.
Dans cette lumière froide et crue, tremblotante, plus qu'irréelle,
Paris est comme l'image refroidie d'une plante
Qui réapparaît dans sa cendre. Triste simulacre.
Tirées au cordeau et sans âge, les maisons et les rues ne sont
Que pierre et fer en tas dans un désert invraisemblable.

Babylone et la Thébaïde ne sont pas plus mortes, cette nuit, que la ville morte de Paris
Bleue et verte, encre et goudron, ses arêtes blanchies aux étoiles.
Pas un bruit. Pas un passant. C'est le lourd silence de guerre.
Mon oeil va des pissotières à l'oeil violet des réverbères.
C'est le seul espace éclairé où trainer mon inquiétude.
C'est ainsi que tous les soirs je traverse tout Paris à pied
Des Batignolles au Quartier Latin comme je traverserais les Andes
Sous les feux de nouvelles étoiles, plus grandes et plus consternantes.
La Croix du Sud plus prodigieuse à chaque pas que l'on fait vers elle émergeant de l'ancien monde
Sur son nouveau continent.
Je suis l'homme qui n'a plus de passé. — Seul mon moignon me fait mal, —
J'ai loué une chambre d'hôtel pour être bien seul avec moi-même.
J'ai un panier d'osier tout neuf qui s'emplit de mes manuscrits.
Je n'ai ni livres ni tableau, aucun bibelot esthétique.

Un journal traine sur ma table.
Je travaille dans une chambre nue, derrière une glace dépolie,
Pieds nus sur du carrelage rouge, et jouant avec des ballons et une petite trompette d'enfant:
Je travaille à la Fin du Monde.


***

La Nuit Monte

J’ai bien observé comment cela se passait
Quand le soleil est couché
C’est la mer qui s’assombrit
Le ciel conserve encore longtemps une grande clarté
La nuit monte de l’eau et encercle lentement tout l’horizon
Puis le ciel s’assombrit à son tour avec lenteur
Il y a un moment où il fait tout noir
Puis le noir de l’eau et le noir du ciel reculent
Il s’établit une transparence éburnéenne avec des reflets dans l’eau et des poches obscures au ciel
Puis le Sac à Charbon sous la Croix du Sud
Puis la Voie Lactée


Christophe Colomb

Ce que je perds de vue aujourd'hui en me dirigeant vers l'est c'est ce
que Christophe Colomb découvrait en se dirigeant vers l'ouest
C'est dans ces parages qu'il a vu un premier oiseau blanc et noir qui
l'a fait tomber à genoux et rendre grâces à Dieu
Avec tant d'émotion
Et improviser cette prière baudelairienne qui se trouve dans son journal de bord
Et où il demande pardon d'avoir menti tous les jours à ses compagnons en leur indiquant un faux point
Pour qu'ils ne puissent retrouver sa route

[Extraits de 'Feuilles de route', 1924, Au Coeur du Monde, Gallimard, 1947]

Blaise Cendrars. c. 1945

  Photo: Robert Doisneau

A VILÁG SZÍVÉBEN

(Részlet)

Párizs ege tisztább, mint a hidegtől fényes téli ég.
Sohasem láttam még csillagosabb és bujább éjszakákat, mint ezen a tavaszon.
Olyanok a körút fái most, akár az égnek árnyai,
folyók vizén elefántfülekkel keverednek a lombok,
platánlevelek, terhes vadgesztenyefák.

Vízililiom a Szajnán, a hold ez a víz tükörén.
Az égből a Tejút Párizsra ájul és átöleli
bolond és meztelen, aléltan a Notre Dame-ot szívja szája.
A Nagymedve és a Kismedve amott Saint-Merry táján dörmög,
levágott kezem ragyog az Orionnál.
Ebben a hideg és nyers fényben reszkető, valószínűtlen
Párizs akár egy megfagyott növény,
amely hamvában újraéled. Szomorú bálvány,
kimért és időtlen, a házak és az utcák
csak kő és vashalom egy képzelt pusztaságban.
Babylon és Théba sem oly halott, mint Párizs ezen az éjszakán.
Zöld és kék, tinta és kátrány, tetői felfehérlenek a csillagokra.
Zaj se hallik. Járókelő se lép. Háború súlyos csöndje ez.
Szemem a vizeldéken és az utcalámpák kék szemein tétováz.
Ezek csupán a világos helyek, melyeken nyugtalanságom elpihenhet.

Így megyek át minden este Párizson gyalog
Batignolles-tól a Quartier Latinig, mintha az Andeseken mennék keresztül,
nagyobb és döbbenetesebb új csillagok fénye alatt.
A Dél Keresztje, ahogy lépkedek felé, egyre csodálatosabban merül fel a régi világból
s új földrészre néz le itt.
Ember vagyok, kinek nincs múltja többé. —
Csupán a csonkaságom fáj —
szobát béreltem egy szállodában, hogy magam egészen egyedül lehessek magammal,
Vadonatúj fűzfakosaram van, kézirataimmal teli.
Könyvem nincs, képem sincs, nincs semmiféle esztétikai játékom nekem.

Újság fekszik az asztalomon.
Puszta szobában dolgozom, egy vak tükör mögött,
Meztelen lábam a vörös kőkockákon. Léggömbökkel játszom
   és egy kicsiny gyermektrombitával;
a VILÁG VÉGÉN dolgozom.

Radnóti Miklós fordítása


Úti levelek
FEUILLES DE ROUTE

(Részlet)

FÖLSZÁLL AZ ÉJ

Jól megfigyeltem hogy történik ez
Mikor lemegy a nap
Először a tenger sötétül el
Az ég soká megőrzi még a fényét
Az éj a vízből száll fel és lassan elönti a láthatárt
Aztán lassanként az ég is elsötétül
Van egy pillanat mikor egész sötét lesz
Elefántcsont derengés kél a víz csillámai s az ég homályos zsebei között
Aztán a Szeneszsák Dél Keresztje alatt
Aztán a Tejút

KOLUMBUSZ KRISTÓF

Amit én ma szem elől vesztek Kelet felé haladva az tűnt
    Kolumbusz Kristóf szemébe amint nyugat felé haladt
Ezen a partvidéken pillantotta meg az első fehér és fekete madarat amitől
    térdre hullt és oly meghatottan
Adott hálát az égnek
És azt a baudelaire-i imát rögtönözte amely hajónaplójában olvasható
S amelyben bocsánatért esedezik amért mindennap hazudott bajtársainak
    és hamis helyzetjelentést adott
Nehogy megtalálják visszafelé az utat

Somlyó György fordításai

Blaise Cendrars (1950s) 

Photo: Ida Kar / NPG

[Francia Költők Antológiája, II. kötet, Európa Könyvkiadó, Bp., 1962]

[Somlyó György: Az Utazás, Magvető, Budapest, 1984]

..............................................................................................................................................................................................................................

Guillaume Apollinaire

(French, August 26, 1880 – November 9, 1918) 
.

L' Adieu

 

J'ai cueilli ce brin de bruyère
L'automne est morte souviens-t'en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps brin de bruyère
Et souviens-toi que je t'attends

 

Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod

Vas István fordítása

The Farewell

I picked this spring of heather
Autumn has dies you must remember
We shall not see each other ever
I'm wainting and you must remember
Time's perfume is a spring of heather

G. Apollinare: ALCOOLS, transl. by Donald Revell

Portrait de Guillaume Apollinaire 

dans l'atelier de Picasso du 11 boulevard de Clichy 

Picasso, 1910

Guillaume Apollinaire reading “Le Pont Mirabeau” (1913)

(via UbuWeb)

Mirabeau Bridge        

Under Mirabeau Bridge the river slips away
       And lovers
     Must I be reminded
Joy came always after pain

       The night is a clock chiming
       The days go by not I

We're face to face and hand in hand
       While under the bridges
     Of embrace expire
Eternal tired tidal eyes

       The night is a clock chiming
       The days go by not I

Love elapses like the river
       Love goes by
     Poor life is indolent
And expectation always violent

       The night is a clock chiming
       The days go by not I

The days and equally the weeks elapse
       The past remains the past
     Love remains lost
Under Mirabeau Bridge the river slips away

       The night is a clock chiming
       The days go by not I

 Translated by Donald Revell

 Apollinaire by Picasso

A MIRABEAU-HÍD

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
      S szerelmeink
    Emléke mért zavar ma
Mi volt az öröm ráadás a jajra

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Kéz kézben nézz szemembe s közbe tudnám
      Hogy karjaink
    Hídja alatt a hullám
Fut az örök tekinteteket unván

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Mint ez a víz elfolyó messzeség lett
      A szerelem
    Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Jön napra nap új év válik tavalyra
      Nincs ami a
    Szerelmet visszacsalja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Vas István fordítása

  Apollinaire's grave in Père-Lachaise Cemetery, Paris - My own photo

Apollinaire síremléke a párizsi Père-Lachaise temetőben - Saját fotó

 .............................................................................................................................................................................................................................

Guillaume Apollinaire/ La Jolie Rousse

(French, August 26, 1880 – November 9, 1918) 

.
LA JOLIE ROUSSE

Me voici devant tous un homme plein de sens
Connaissant la vie et de la mort ce qu'un vivant peut connaître
Ayant éprouvé les douleurs et les joies de l'amour
Ayant su quelquefois imposer ses idées
Connaissant plusieurs langages
Ayant pas mal voyagé
Ayant vu la guerre dans l'Artillerie et l'Infanterie
Blessé a la tete trépané sous le chloroforme
Ayant perdu ses meilleurs amis dans l'effroyable lutte
Je sais d'ancien et de nouveau autant qu'un homme seul
     pourrait des deux savoir
Et sans m'inquiéter aujourd'hui de cette querre
Entre nous et pour nous mes amis
Je juge cette longue querelle de la tradition et de l'invention
             De l'Ordre et de l'Aventure
    
Vous dont la bouche est faite a l'image de celle de Dieu
Bouche qui est l'ordre meme
Soyez indulgents quand vous nous comparez
A ceux qui furent la perfection de l'ordre
Nous qui quetons partout l'aventure
    
Nous ne sommes pas vos ennemis
Nous voulons vous donner de vastes et étranges domaines
Ou le mystere en fleurs s'offre a qui veut le cueillir
Il y a la des feux nouveaux des couleurs jamais vues
Mille phantasmes impondérables
Auxquels il faut donner de la réalité
Nous voulons explorer la bonté contrée énorme ou tout se tait
Il y a aussi le temps qu'on peut chasser ou faire revenir
Pitié pour nous qui combattons toujours aux frontieres
De l'illimité et de l'avenir
Pitié pour nos erreurs pitié pour nos péchés
    
Voici que vient l'été la saison violente
Et ma jeunesse est morte ainsi que le printemps
O Soleil c'est le temps de la Raison ardente
                             Et j'attends
Pour la suivre toujours la forme noble et douce
Qu'elle prend afin que je l'aime seulement
Elle vient et m'attire ainsi qu'un fer l'aimant
                 Elle a l'aspect charmant
                 D'une adorable rousse
    
Ses cheveux sont d'or on dirait
Un bel éclair qui durerait
Ou ces flammes qui se pavanent
Dans les rose-thé qui se fanent
    
Mais riez riez de moi
Hommes de partout surtout gens d'ici
Car il y a tant de choses que je n'ose vous dire
Tant de choses que vous ne me laisseriez pas dire
Ayez pitié de moi

 Jacqueline Kolb (La Jolie Rousse)

The Pretty Redhead

Here I am before all a man of sense
Knowing life and death as much as a human being can know
Having experienced the pangs and the joys of love
Having known at times how to impose his ideals
Acquainted with several languages
Having traveled not a little
Having seen war in the Artillery and the Infantry
Wounded in the head trepanned under chloroform
Having lost his best friends in the frightful struggle
I know of the old and the new as much as one man can
know of the two

And without being disturbed today by this war
Between us and for us my friends
I judge this long quarrel about tradition and invention
                                About order and Adventure

You whose mouth is made in the image of God’s
Mouth which is order itself
Be indulgent when you compare us
With those who were the perfection of order
We who seek adventure everywhere

We are not your enemies
We strive to give you vast and strange domains
Where mystery flowers for all who would gather it
There are new fires of colors there never seen before
A thousand imponderable phantasms
To which reality must be given
We strive to explore kindness enormous country where all is still
There is also time which can be banished or recaptured
Pity us who struggle ever on the frontiers
Of the limitless and the future
Pity us our errors pity us our sins

Here now comes summer the violent season
And my youth as well as the spring is dead
O Sun this is the time of ardent Reason
             And I expect
To follow ever the sweet and noble form
Which she takes that I may love only her
She comes and draws me as a magnet iron
                  She has the charming aspect
                  Of an adorable redhead

Her hair is of gold one might say
A lovely flash of lightning that endures
Or those flames which flaunt
In tea roses that wither
But laugh at me
Men everywhere especially people here
For there are so many things that I do not dare tell you
So many things that you would not permit me to say
Have pity on me.

Translated from the French by Kate Flores

Guillaume Apollinaire, 1916 

(Photo D.R Collection René-Jacques)

EGY SZÉP VÖRÖSESSZŐKÉHEZ


Ímé ember vagyok megfontolt és okos
Már ismerem az életet s halált mindazt mit ismerhet ki élt
Kit fájdalom gyötört s emelt öröm szerelmi szenvedély
Ki elhitte már eszméit néha-néha
Sok nyelvet ismer és mindenfelé
Sok tájon át utazgatott
Járt háborúban s látta a Gyalogság és Tüzérség harcait
Fejsebet kapott meglékelték míg kloroformtól részegen aludt
S a szörnyű küzdelemben elvesztette legjobb társait
Mindazt tudom az újról s régiről amit ezekről így egy ember egymagában tudhat
És anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk
S értünk zajló harc barátaim
Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját
                A Kaland s a Rend pörpatvarát

Ti akiknek a szája Isten szájához hasonló
E száj maga a rend
Legyetek elnézők ha minket összemértek
Azokkal akik ápolják és folytatják e rendet
Mi a kalandot kergetjük mindenfelé

Nem ellenetek harcolunk mi
Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk
Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk
Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek
Ezernyi súlytalan lebegő látomás
S ezekből kell valóságot teremtenünk

Fel akarjuk kutatni a jóság tájait hatalmas ország s minden hallgat ott
Ímé az idő is amit kergetni s visszacsalni éppen úgy lehet
Irgalmazzatok nekünk mi folyton a jövő s a végtelen határain
Harcolunk az emberek helyett
Irgalom tévedéseinkért a bűneinkért irgalom

Ímé megjő a nyár e perzselő vad három hónap
S mint a tavasz halott immár az ifjúságom
Az izzó Értelem évadja ez ó lángoló Nap
                S én vágyom
Lesem a formát édes és előkelő
Az értelem csábítgat véle hogy kövessem
Mint mágnes a vasat magához vonz ma engem
                Jön és a haja lebben
                Csodás vörösesszőke nő

Haja arany mi lenne más
Szép hosszantartó villanás
Vagy láng mely lobot vet kevélyen
A rózsán hogyha hervad éppen

Nevessetek hát rajtam emberek
Mindenhol mind nevessetek de főképpen ti itt
Mert annyi mindent nem merek elmondani ma néktek
S nem hallgatnátok meg ha tán elmondanám ma néktek
Ó irgalmazzatok nekem

Radnóti Miklós fordítása

[Guillaume Apollinaire versei, Európa Könyvkiadó, Bp., 1980]
..............................................................................................................................................................................................................................

Guillaume Apollinaire / Calligrammes

(French, August 26, 1880 – November 9, 1918)
.

LA COLOMBE POIGNARDÉE ET LE JET D'AEU

A MEGSEBZETT GALAMB ÉS A SZÖKŐKÚT

Radnóti Miklós fordítása

*
Poems of Peace and War / Calligrammes

Guillaume Apollinaire versei (MEK)
.
..............................................................................................................................................................................................................................

Guillaume Apollinaire/Bestiary...

.

The Cat


In my house I want:
A reasonable woman,
A cat passing among the books,
And friends in every season,
Whom I cannot live without.

Cica

Szobámban - hogy értelmet adjon

Neki - mindig legyen egy asszony,

Egy cica a könyvek között,

S mindig baráti szó marasszon;

Mert nem élhetek nélkülök.

                                                                The Elephant


                                                   Like an éléphant with his ivory,
                                                   I hold a treasure in my mouth.
                                                   Purple death! ... I buy my famé
                                                   With sweetly singing words.


                                                               Elefánt

                                                   Mint elefánt ivort, az ajkam

                                                   Drága kincseket rejteget.

                                                   Bíbor halál!... Én halhatatlan

                                                   Zengő szavak árán leszek.

The Caterpillar

Hard work leads to riches.
Poor poets, let us work!
The caterpillar, endlessly toiling, 
Becomes the wealthy butterfly.

Hernyó

Gazdagságot csak munka hozhat,

szegény költő, dologra hát!

A hernyó robotolva gazdag

Pillangóvá lényegül át.

The Horse


My formai dreams will harness you; my fate, 
Riding a gold car, will be your handsome driver; 
And, strained to frenzy, his reins will be 
My lines, paragons of verse.
 
 Ló

Világos álmaim hátad megülve szépen
Sorsom szép kocsisod lesz aranyos szekéren,
Rövidre fogja majd a versem gyepleit,
Minden költészet e páratlan gyöngyeit.

(Bestiárium, avagy Orpheus kísérete)
Somlyó György fordításai

*

Bestiary or The Parade of Orpheus / Woodcuts by Raoul Dufy

Le Bestiaire ou cortège d'Orphée by Guillaume Apollinaire (Paris Deplanche, Éditeur d'Art, 1911).

Guillaume Apollinaire versei, Európa Könyvkiadó, Bp., 1980
..............................................................................................................................................................................................................................

Paul Verlaine

(French, 30 March 1844 – 8 January 1896)

.
CLAIR DE LUNE

Votre âme est un paysage choisi
Que vont charmants masques et bergamasques,
Jouant du luth et dansant et quasi
Tristes sous leurs déguisements fantasques.

Tout en chantant sur le mode mineur
L'amour vainqueur et la vie opportune,
Ils n'ont pas l'air de croire à leur bonheur
Et leur chanson se mêle au clair de lune,

Au calme clair de lune triste et beau,
Qui fait rêver les oiseaux dans les arbres
Et sangloter d'extase les jets d'eau,
Les grands jets d'eau sveltes parmi les marbres.

CLAIR DE LUNE

Your soul is as a moonlit landscape fair,
     Peopled with maskers delicate and dim,
That play on lutes and dance and have an air
     Of being sad in their fantastic trim.

The while they celebrate in minor strain
     Triumphant love, effective enterprise,
They have an air of knowing all is vain,—
     And through the quiet moonlight their songs rise,

The melancholy moonlight, sweet and lone,
     That makes to dream the birds upon the tree,
And in their polished basins of white stone
     The fountains tall to sob with ecstasy. 

Translated by Gertrude Hall  
(via Project Gutenberg)

 

 

C. Debussy: Clair de Lune / David Oistrakh, violin and Frida Bauer, piano, recorded in Paris, 1962

HOLDFÉNY

Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

Szabó Lőrinc fordítása

Claude Debussy: Clair de Lune / Lívia Rév (88) in Szeged, 2004

..............................................................................................................................................................................................................................

Paul Éluard / Part II

. 

Nusch est un corps.
Nusch est un visage.
Nusch est un mystére.

Nusch Éluard (June 21, 1906 – November 28, 1946) in 1934. 

Photograph: Martinie Roger/Viollet/Getty Images 

*

"Le 21 du mois de juin 1906 
A midi 
Tu m'as donné la vie."
                                               (Paul Éluard)

*

FERTILE EYES

No one can know me more
More than you know me
Your eyes in which we sleep

The two of them
Have cast a spell on my male orbs
Greater than worldly nights
Your eyes where I voyage

Have given the road-signs
Directions detached from the earth
In your eyes those that show us

Our infinite solitude
Is no more than they think exists

No one can know me more
More than you know me.

Translated by A. S. Kline

Nusch, a portrait d'une muse du Surréalisme 

  Dora Maar: Nusch Éluard, 1937

LES YEUX FERTILES

On ne peut me connaître
Mieux que tu me connais

Tes yeux dans lesquels nous dormons
Tous les deux
Ont fait à mes lumières d'homme
Un sort meilleur qu'aux nuits du monde

Tes yeux dans lesquels je voyage
Ont donné aux gestes des routes
Un sens detaché de la terre

Dans tes yeux ceux qui nous révèlent
Notre solitude infinie
Ne sont plus ce qu'ils croyaient être

On ne peut te connaître
Mieux que je te connais.

(Les Yeux fertiles, 1936)

 

Man Ray: Les Yeux Fertiles

A mon cher Paul - "les mots de tes poèmes font des lignes de mes desires"- Man Ray 1936

A TERMÉKENY SZEMEK

Nem ismerhetnek annál
Jobban ahogy te ismersz

Két szemed melyben párosan
Alszunk
Jobb sort készített a világ
Éjénél férfi-fényeimnek

Két szemed melyben utazom
Az utak ívének a földtől
Független értelmet adott

Aki végtelen magányunkra
Döbbent szemedben már nem az
Aminek képzelte magát

Nem ismerhetnek annál
Jobban mint téged én.

Rónay György fordítása

Dora Maar (Markovitch Henriette Dora, 1907-1997) Nusch Éluard, Paris, 1935

Musée National d'Art Moderne - Centre Georges Pompidou

----------------------------------------

FACILE

Tu te lèves l'eau se déplie
Tu te couches l'eau s'épanouit

Tu es l'eau détournée de ses abîmes
Tu es la terre qui prend racine
Et sur laquelle tout s'établit

Tu fais des bulles de silence dans le désert des bruits
Tu chantes des hymnes nocturnes sur les cordes de l'arc-en-ciel,
Tu es partout tu abolis toutes les routes

Tu sacrifies le temps
À l'éternelle jeunesse de la flamme exacte
Qui voile la nature en la reproduisant

Femme tu mets au monde un corps toujours pareil
Le tien

Tu es la ressemblance. 

(Facile, 1935)

*

FÖLKELSZ

Fölkelsz és szétsimul a víz
Lefekszel és a víz kitárul

Víz vagy szakadékaitól kitérő
Föld vagy elevenen meggyökérző
Melyen minden helyet kap

A zaj sivatagában a csend buborékai a te műved
Szivárvány húrján égi himnuszt dalolsz
Jelen vagy mindenütt miattad nincsen út

Oltáron áldozol időt
Az örök ifjúságnak a fontos lángokénak
Mely fátyolt lök a létre miközben újraszüli

Asszony
Mindég ugyanolyan testet hozol világra
A magadét

Te vagy maga a hasonlóság

Illyés Gyula fordítása

-----------------------------------

Pic. 1. -  accompanying the poem "Tu te lèves l'eau se déplie..."

Pic. 2. -  accompanying the poem "Facile est Bien,"

Pic. 3. -  accompanying the poem "L'Entente"

Pic. 4. -  accompanying the poem "L'Entente"

-in the book Facile by Paul Éluard and Man Ray (Paris, Édition G. L. M., 1935)

 *

 Nusch et Paul Éluard, 1945

Photograph: Brassai (Gyula Halász)
Musée National d'Art Moderne - Centre Georges Pompidou


______________________

NOUS DEUX

Nous deux nous tenant par la main
Nous nous croyons partout chez nous
Sous l'arbre doux sous le ciel noir
Sous tous les toits au coin du feu
Dans la rue vide en plein soleil
Dans les yeux vagues de la foule
Auprés des sages et des fous
Parmi les enfants et les grands
L'amour n'a rien de mystérieux
Nous sommes l'évidence meme
Les amoureux se croient chez nous.

(Le Phénix, 1951, dedicated to Dominique Laure, his last wife)

*

WE TWO

We two take each other by the hand

We believe everywhere in our house

Under the soft tree under the black sky

Beneath the roofs at the edge of the fire

In the empty street in broad daylight

In the wandering eyes of the crowd

By the side of the foolish and wise

Among the grown-ups and children

Love’s not mysterious at all

We are the evidence ourselves

In our house lovers believe.

Translated by A. S. Kline 

*

MI KETTEN

Mi ketten kezünkben kezünk

Mi mindenütt otthon vagyunk

Sötét ég s szelíd fák alatt

Minden tető alatt a tűznél

Déli verőn az üres utcán

Tömegek tétova szemében

Bölcsek és bolondok körében

Gyermekek és nagyok között

Nem rejtelem a szerelem

Mi vagyunk a kész bizonyosság

Nálunk otthon van ki szeret.

Illyés Gyula fordítása

[Paul Éluard versei, Európa Könyvkiadó, 1977]

*

Poems dedicated to Gala Éluard

.............................................................................................................................................................................................................................

Paul Éluard (French, December 14, 1895 – November 18, 1952)

.

Lady Love

She is standing on my lids
And her hair is in my hair
She has the colour of my eye
She has the body of my hand
In my shade she is engulfed
As a stone against the sky

She will never close her eyes
And she does not let me sleep
And her dreams in the bright day
Make the suns evaporate
And me laugh cry and laugh
Speak when I have nothing to say

Translated by Samuel Beckett


L'amoureuse

Elle est debour sur mes paupières
Et ses cheveux sont dans les miens,
Elle a la forme de mes mains,
Elle a la couleur de mes yeux,
Elle s'engloutit dan mon ombre
Comme une pierre sur le ciel.

Elle a toujours les yeux ouverts
Et ne me laisse pas dormir.
Ses rêves en pleine lumière
Font s'évaporer les soleils,
Me font rire, pleurer et rire,
Parler sans avoir rien à dire

[Paul Éluard, Mourir de nes pas mourir (Dying of not Dying), 1924] 

A szerelmes

Ott áll lezárt szememen is,

S a haja hajamba fonódik,

Keze akár az én kezem,

színe az én szemem színe,

S árnyékomban úgy elveszik,

Mint fölhajított kő az égben.

A szeme mindig nyitva van,

és sohase hagy aludni.

A szikrázó déli napot

Szétszórják fényes álmai,

Sírok-nevetek, mint a részeg,

S beszélek, bár nincs mit beszéljek.

Somlyó György fordítása

Max Ernst, Gala Éluard, 1924. 

The Curve Of Your Eyes

The curve of your eyes embraces my heart
A ring of sweetness and dance
halo of time, sure nocturnal cradle,
And if I no longer know all I have lived through
It’s that your eyes have not always been mine.

Leaves of day and moss of dew,
Reeds of breeze, smiles perfumed,
Wings covering the world of light,
Boats charged with sky and sea,
Hunters of sound and sources of colour

Perfume enclosed by a covey of dawns
that beds forever on the straw of stars,
As the day depends on innocence
The whole world depends on your pure eyes
And all my blood flows under their sight.

Translated by A. S. Kline

La courbe de tes yeux

La courbe de tes yeux fait le tour de mon coeur
Un rond de dance et de douceur,
Auréole du temps, berceau nocturne et sur,
Et si je ne sais plus tout ce que j'ai vécu
C'est que tes yeux ne m'ont pas toujours vu.

Feuilles de jour et mousse de rosée,
Roseaux du vent, sourires parfumés,
Ailes couvrant le monde de lumière,
Bateaux chargés du ciel et de la mer,
Chasseurs des bruits et sources des couleurs,

Parfums éclos d'une couvée d'aurores
Qui gît toujours sur la paille des astres,
Comme le jour dépend de l'innocence
Le monde entier dépend de tes yeux purs
Et tout mon sang coule dans leurs regards. 

[Paul Éluard, Capitale de la douleur, Nouveaux poemes (Capital of Pain, New Poems), 1926]

SZEMED ÍVE

Szemed íve szívemet körülzárja,
Tánc és báj karikája,
Idő dicsfénye, biztos éji bölcső,
És ha már nem tudom, mit éltem életemben,
Azért van, mert szemed nem látott mindig engem.

Nap-lombozat és harmat-mohaágy,
Illatos mosoly, szélfuvalma-nád,
Szárnyak, világot fénybe takarók,
Tengerrel, éggel megrakott hajók,
Zaj zavarói, szín forrásai.

Mindig csillagok almán fészkelő
Hajnal-tyúkaljból rebbent illatok,
Ahogy a tisztaságtól függ a nappal,
Úgy az egész világ a te tiszta szemedtől,
S minden csöpp vérem a tekintetedbe árad. 

Rónay György fordítása

Salvador Dalí: Portrait of Paul Éluard.1929

I Said It To You

I said it to you for the clouds

I said it to you for the tree of the sea

For each wave for the birds in the leaves

For the pebbles of sound

For familiar hands

For the eye that becomes landscape or face

And sleep returns it the heaven of its colour

For all that night drank

For the network of roads

For the open window for a bare forehead

I said it to you for your thoughts for your words

Every caress every trust survives.

[Paul Éluard, Selected Poems, translated by A. S. Kline]

*

JE TE L'AI DIT

Je te l'ai dit pour les nuages
Je te l'ai dit pour l'arbre de la mer
Pour chaque vague pour les oiseaux dans les feuilles
Pour les cailloux du bruit
Pour les mains familières
Pour l'oeil qui devient visage ou paysage
Et le sommeil lui rend le ciel de sa couleur
Pour toute la nuit bue
Pour la grille des routes
Pour la fenêtre ouverte pour un front découvert
Je te l'ai dit pour tes pensées pour tes paroles
Toute caresse toute confiance se survivent.

[Paul Éluard, L'Amour la poésie (1929) -  'à  Gala, ce livre sans fin']

*

ELŐSZÖRRE

(részlet)

Megmondtam neked a fellegekért

Megmondtam neked a tenger fáiért

Minden hullámért a madarakért a lomb közt

A zaj kavicsaiért

A meghitt kezekért

A szemért mely arc lesz vagy tájék

S az alvás a szinei egét adja neki

A kiivott teljes éjszakáért

Az utak rácsozatáért

A nyitott ablakért egy fedetlen homlokért

Megmondtam neked a gondolataidért a szavaidért

Minden simogatás minden bizalom továbbél.

Illyés Gyula fordítása

[Paul Éluard versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977]

Salvador Dalí: Portrait of Gala. c. 1932

..............................................................................................................................................................................................................................